Pásztori története
A közeli Rábapordány, Dõr, Csorna vonalában akadnak
kõkori maradványok, e terület tehát, a római korban is lakott volt. Ezt
követõen a hun korból is vannak emlékek Csorna és Rábapordány környékén.
Avarkori leleteket, Csorna, Rábapordány, Bágyogszovát területén is találtak.
A honfoglalás elõtt a frankok tartották hatalmuk alatt a területet, majd a
szláv telepítés történt, akik a falvak kialakulásában nagy szerepet
játszottak. A házzal és berendezéssel kapcsolatos szláv jövevényszavak is
erre utalnak. Csorna és Dõr környékén találunk Honfoglalás elõtti sírt,
pitykéket. Valószínû, hogy a Súr vezér nemzetsége telepedett meg, akiknek a
neve Ols nemzetségben él tovább.
Más vélemények szerint besenyõk lakták, de ez vitatott.
1230. évi oklevél szerint Ols fiai Péter és Tamás egy-egy ekealjnyi földet
ajándékoznak a csornai monostornak. Tamás Huche helyet, mely Pásztori és
Csorna között volt. Valószínû Péter földje volt Rábapordány, Tamásé pedig a
mai Pásztori. A falu elsõ okleveles említése 1340. 03. 16., melyben
paripalopás és marhaölés szerepel. A község 1351-ben szerepel oklevélben,
mely Martontelke adományozásáról szól, határaiként nevezi meg „ad villan
Pásztor”, Öcse és Pordány, Szovát, Bágyog helyeket. Ugyanebben az évben egy
bírságszedõ iratban két pásztori nemes: Pásztori Miklós fiát, Pétert és
István fiát, Jákobot említi. Biztosan csak a XIV. század elsõ felében
szerepel, mint falu, nevének kialakulására nincs válasz, valószínû a
pásztorság a névadó. A falunév mindenkor természetesen tájékoztató volt. A
falu, a várföldekhez tartozó várnép nevét az ember szolgálata adta. Pásztor
szó, a szláv pastir átvétele a XI. századtól személynév, 1240-tõl köznév.
1447-tól a falu megkettõzõdött, Alsó és Felsõ Pásztorira. Ez az állapot XIX.
század végéig áll fenn. A XV. század elsõ felétõl már oklevélben is említik
külön Alsó és Felsõ Pásztorit. 1543-ban Felsõ Pásztori jobbágytalan,
legõsibb eredetû, a legrégibb típusú kulturális közösség. A XVI. században a
régi nemzetségi birtokosok nagy része eltûnik, 1594-ben a Rábaköz elpusztul
a török uralom alatt, a lakosság folytonosságáról csak feltételesen lehet
beszélni. A XVIII. század elején Felsõ Pásztori újra régi jogállású község.
Legalább 18 lakott ház volt, valószínû a régi birtokosok foglalták el
földjeiket. Az 1559-es összeírásnál Alsó Pásztoriban legalább 12 családot
jegyeztek fel. Az 1728-as összeírásnál a falu lakossága 15-20 család. Az
1784-87-ig tartó, II. József féle népszámlálásnál Felsõ Pásztoriban 29 ház,
és 47 család lakott, a népesség 225 fõ. Az 1799-es összeírásból kiderül,
hogy a lakosság és állatállomány is csökken, ekkor említik elõször a szõlõ-
és bortermelést a településen. Az 1928-as adatok szerint 50 év alatt, a
terméseredmény lényegesen csökkent, Mária Terézia urbérrendezés idõszakában
a telkes jobbágyok száma, a zsellérekével együtt a felére csökkent.
Alsó Pásztoriban a további évtizedekben a folyamat még
erõteljesebb, ennek oka ,a szaporodó nemes birtokos örökösök igyekeznek a
jobbágyok földjeit is majorságukká tenni. 1838-ban Alsó Pásztori tagosítása
megy végbe, szántóföldön és levegõn. 1846-os írásban õrzik a régi
elnevezéseket, és új tulajdonosaiknak nevét. Mûvelõdés: A XVIII. században
Felsõ Pásztoriban már iskolamester, és iskola is van, a XIX. század végén
újjáépítik, és kötelezõvé teszik az oktatást. A század elsõ felében a
lakosság zöme írástudatlan, fõleg Alsó Pásztoriban. A mûveltséget az egyház
tartja kezében a XVII. századtól, Pásztori a középkorban valamelyik
környékbeli faluhoz, Szilsárkányhoz vagy Csornához tartozott.
Szilsárkánynak. A XVI. századtól, Csornának 1226-tól van temploma. A
pásztori templomot a XVIII. század második felében kezdték el építeni,
elõször csak szentély volt, majd tovább építették a hajót, végül a tornyot,
ami a XIX. század végére készült el. A templom kései barokk hatását mutatja
az egyszerû kivitel, az órapárkányos vakolat, a harang alakú sisakkal lezárt
torony. A legrégibb az oltárkép, a szószék 1780 körüli. A török uralom után
a szegénység miatt késik a templom helyreállítása. 1714-ben Pásztori
Szilsárkányhoz tartozik, ekkor a szilsárkányi templomot a katolikusok már
visszaszerezték, plébánosuk Orbán Alajos Mátyás a hittudományok doktora.
Alsó és Felsõ pásztori egyesülési folyamata a XIX. század közepétõl, 1848-al
véget ér a feudalizmus, az 50-es 60-as években megindul a kapitalista
fejlõdés. Felsõ Pásztori nemesi községben mindenki a saját földjét mûveli,
Alsó Pásztoriban nem sok változást hozott a jobbágyfelszabadítás, mert a
jobbágytelkeket már 1848. elõtt a nagybirtokosok tulajdonába vetették. Felsõ
Pásztori lakosai birtokot szereznek Alsó Pásztoriban bérbe, vagy véglegesen,
így a két falu összeolvadt. 1895 évi összeírásban Alsó és Felsõ Pásztori már
összeolvadtan szerepel. Megindul a kapitalista gazdálkodás a faluban, Pethõ
Pál birtoka modern, színvonalasan felszerelt (vetõgép, cséplõgép, rosta,
szecskavágó, borona, henger) a régi birtokosok már nem szerepelnek az
iratokban. A lakosság gyarapszik 1900-ban 472 fõt számláltak.
Az elsõ világháború után csökken a lakosság és a vagyoni
helyzet, növekszik a névleges birtokos, ez marad 1945-ig. 1959 a
termelõszövetkezeti gazdaság kezdete. Csornától délre, Szilsárkány
szomszédságában fekvõ kis falu érdekessége, hogy egyik felét Felsõ Pásztorit
vélhetõen királyi várjobbágyok leszármazottai lakták, Alsó Pásztori pedig
jobbágyközösség volt. E különállásnak ma már nincs a településképben látható
emléke. Az Alsó Pásztoriban lévõ templom a XVII. század végén épült késõ
barokk stílusban és Szent Miklós védelmébe ajánlották. A templom belsejét az
1990-es években dr. Zádory Zoltán festõmûvész (Szilsárkány) neje Székely
Emília közremûködésével átfestette, majd 2002-2003-as években külsõleg is
felújításra került. A felújításhoz jelentős összeggel járult hozzá a helyi
lakkosság illetve a falunkbol elszármazottak is.
Pásztori bemutatása
Pásztori, a Rábaközi kistérség északkeleti részén fekvõ,
kedvezõ természetföldrajzi adottságokkal rendelkezõ település. A
közigazgatási területének nyugati részén található az egységes belterület.
Pásztori, a Rábaköz déli részén, Csornától 9 km-re délre, a 86-os
fõútvonalon lévõ Szilsárkánytól közúton 2 km-re fekszik. Tengerszint feletti
magassága 119 m, területe 8,52 km2 lakóinak száma 425 fõ.
Regionális kapcsolatok
Az osztrák-magyar határ közelében fekvõ kis térség az
ország egyik legfejlettebb régiójának közvetlen szomszédja. A települések a
megyén belül a kapuvári és a csornai statisztikai kistérségek részei. Az
Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) alapján a térség települései az
átlagosan fejlett kategóriába tartoznak. A kapuvári statisztikai térségbe
tartozó települések az elmaradott agrárrégióba tartozónak számítottak
egészen a közelmúltig. Mára a kistérség kikerült az elmaradott kategóriából
és az átlagosan fejlett térségek közé került besorolásra. A megye
térszerkezeti formáit tekintve, a társulás a sûrû textúrájú területek közé
sorolható. A térség településekkel sûrûn átszõtt, az egyes községek
távolsága nagyon kicsi, alig néhány kilométer. A települések nagy száma, és
közelsége miatt a térség közúthálózata is sûrû, az egyes településeket
gyakran több útról is meg lehet közelíteni, ugyanabból a községbõl. A megye
egészének mûszaki infrastrukturális rendszere, mind az országos, mind a
megyék egymás közötti összehasonlításban „közepes” kiépítettségû, és
színvonalú összeköttetést valósít meg. A közlekedési kapcsolatokat tekintve
ez az érték, jó, a közúthálózat sûrû, bár állapota nem mindenhol kielégítõ.
A Rábaközben az infrastrukturális mutatók közül csak az úthálózat rendszere
megfelelõ, a települések egymás közötti kapcsolata jó. A térség fõ
közlekedési kapcsolata a 86-os fõút. Ez a fõút jelenti az egyik legfontosabb
közlekedési kapcsolatot Csornán keresztül a megyeközpont, Gyõr, valamint Vas
megye központja, Szombathely irányába. A kistérség az említett 86-os út
által jelentõs mértékben érintett lehet a megye, valamint tágabb környezetét
tekintve a Nyugat–Magyarországi Régió regionális fejlesztéseiben. A
közlekedésfejlesztési koncepciók fontos eleme a 86-os fõút fejlesztéseiben
hosszú távon a régióban tervezett észak–dél fõ közlekedési út (autópálya,
vagy gyorsforgalmi út) megvalósítása. Ez utóbbi, mivel elõreláthatólag a
kistérség egészét is érinti majd, befolyással lesz a terület jövõbeni
környezeti állapotára. Gazdasági kapcsolatait tekintve a kistérség
elsõsorban a megyében rendelkezik erõs kapcsolatokkal. A fõ gazdasági
tényezõ a mezõgazdaság, azonban a terület számos kiaknázatlan lehetõséggel
rendelkezik. Az egyik ilyen lehetõség a turizmus fejlesztése lehet, a
települések közül szinte mindegyik alkalmas a falusi turizmus beindítására.
Közúti Közlekedés
Pásztori, Gyõr-Moson-Sopron megyében, Csornától 7 km-re
helyezkedik el. Közlekedési szempontból kissé árnyékos helyzetben van, mivel
a fõ tengelyének számító 86. sz. fõúttól 4,5 km távolságra helyezkedik el. A
86. sz. fõút a község legfontosabb külsõ kapcsolati tengelye. Kétsávos, jó
vonalvezetésû, jó állagú út. A község belterületét érintõ utak közül a 8423.
számú országos közút a legfontosabb, mely összeköti a községet a szomszédos
településekkel, Szilsárkánnyal és Rábapordánnyal, Ez az út ad kapcsolatot a
86-os számú fõközlekedési úttal, és Csornával is. A Pásztorit érintõ
tömegközlekedés szintén ezen az úton történik.
Belterületi szakasza kanyargós, szûk, meglehetõsen rossz
állapotú. A település többi utcája önkormányzati út. Pásztori mellett több
olyan kis település van, melynek nem közelíthetõk meg vonattal, tehát az
autóbusz közlekedésnek nagy szerepe van. A község autóbusz közlekedése a
Kisalföld Volán Rt-hez tartozik. Pásztoriban egy buszmegálló, és egy
autóbusz-forduló található. Az átmenõ járatok mellett céljáratok is
közlekednek. A községen belül az autóbusz forgalom forgalomtechnikai
szempontból megoldott. A környezõ településekre, elsõsorban Csornára
dolgozni járók többsége az autóbusz közlekedést választja, a járatok
kihasználtsága jó, zsúfoltság ritkán tapasztalható.
Természetföldrajzi
jellemzõk
A Rábaközt délen és keleten a Rába, északon a Hanság,
illetve a Rábca vonala, nyugaton a Sopron-Vasi-síkság két kistája: az
Ikva-síkság és a Répce-síkság határolja. A Rábaköz fejlõdéstörténete azonos
a Kisalföldivel. Mai felszínét a Rába és a Répce lerakódásai alakították ki,
tehát a két folyó hordalékkúpja a Rábaköz. A Rábaköz alaktanilag két részre
osztható:
Déli, nagyobb része teljesen sík, a Rába, Répce és a
jelenkori mellékágak homokos, iszapos agyagos öntései borítják.
Északkeleti részét, a Tóköz területét keskeny parti
dûnesávok teszik változatossá.
A Rábaköz déli részén a folyóvízi kavics a felszín alatt
összefüggõ rétegeken található. A felszínt homokos–agyagos öntésiszap
alkotja, mely alatt 1-3 m mélységben megtalálható a kavics.
Ez a szerkezet jellemzõ a Kis-Rába és a Keszeg-ér között
háromszög alakú területre. Beled – Páli – Szil - Szany térségében, tehát a
Rábaköz déli részén a homokos felszín alatt hatalmas kavicsmezõ fekszik,
melyet a Rába rakott le. A Rábaközt a Rába hajdanán fattyúágai és ezek
maradványai hálózzák be. Ilyenek a Kis-Rába, a Keszeg-ér, stb. A
szabályozáskor ezek egy része kiszáradt, másokat keskeny csatornává
alakították, amelyek a belvizek levezetésére szolgálnak, száraz idõben,
öntözésre használják. Ezek a holocén vízfolyások széles laposokat, rossz
lefolyású, elgátolódott kis medencéket hoztak létre, amelyek egészen enyhe
domborzati különbségeket okoznak. Ezek a kis felszíni különbségek, a
talajvíz különbözõ elhelyezkedésével együtt jelentõsen befolyásolják
természetes növénytakaró és a talaj kialakulását. A Rábaköz a Kisalföld
nyugati felében lévõ táj. Éghajlata kettõs hatás alatt áll, meghatározó
éghajlati tényezõ a Kisalföld medence jellegébõl fakadó kontinentális
klímahatás. A másik tényezõ a nyugati fekvéssel van összefüggésben, itt még
viszonylag érvényesül a szubatlanti klímahatás. A Rábaközben markáns
eltérések mutatkoznak a csapadékeloszlásban, annak ellenére, hogy kis
kiterjedésû tájról van szó. A legcsapadékosabb hónap a június, a szubatlanti
hatást tulajdoníthatjuk, hogy július hó csapadékmennyisége is hasonló. A
legszárazabb hónap a január. Évente átlagosan 90 napon van csapadék, ebbõl
általában 20-22 nap havazik, hótakaró átlagosan 5 cm vastagságban mintegy 40
napon át fedi a tájat. Az évi napsütéses órák száma 1915-1925 között mozog.
A legnapfényesebb hónap a július napfényben legszegényebb hónap a december.
Az évi középhõmérséklet 10,1-10,4 oC, legmelegebb hónap a július, átlagos
hõmérséklete 21oC, a leghidegebb hónap a január -1,4oC. A hõmérsékletjárás
azt tükrözi, hogy kiegyenlített, szélsõségektõl mentes a területe a
Kisalföldre a Dévényi kapun át „léphet be a szél”, ezért az uralkodó
szélirány északnyugati.
Növény és állatvilág
A területet meghatározó növényfajtája, a fehér fûz, amely
a törékeny fûzzel és a fekete nyárral a fûzligetek és feketenyár ligetek
egymásra olvadó társulásait alkotja. Helyenként megjelenik az enyves és
mézgás éger is. A fenti növények fája puha, ezért ezeket a társulásokat
összefoglalóan puha ligeterdõknek nevezzük. Cserjeszintjük szegényes,
helyenként a táj meghatározott fajainak fiatal egyedeibõl áll, máshol
veresgyûrûs somra, vagy galagonyára akadhatunk. A fák koronáira liánok
kúsznak, amely úgynevezett „fátyoltársulásokat” hoznak létre. Legfontosabb
fajaik a félcserjékhez sorolható ebszõlõs csucsor. Az öregebb nyár és fûzfák
törzsében fejlõdik a nagy farontó lepke, vagy fûzfarontó lepke hatalmas
termetû jellegzetes szagú hernyója. A puhafa–ligeterdõk fás szárú növényei
számos tarkalepkének is táplálékot nyújtanak. A fûz és nyárfák sok bogár
számára nyújtanak táplálékot. Egyes közösségek a fák élõ, illetve holt fás
szöveteit, mások lombját fogyasztják. Legfontosabbak a levélbogarak, az
ormányosbogarak és cserebogár-félék. A nedvesebb élõhelyeken mindenütt
találkozhatunk kétéltûekkel. A pettyes gõte gyakoribb elterjedésû,
tócsákban, erdei vízállásokban, különösen a szaporodási idõszakban
található. A vöröshátú unka hazánkban a sík és dombvidékén mindenütt
megtalálható, így ezen a területen is. A barna varangy mindenfelé gyakori. A
zöld levelibéka jellegzetes hangját mindenütt halljuk, maga az állat jól
rejtõzködik, így ritkán kerül szem elé. Az erdei béka az egyik leggyakoribb
békafaj, szinte mindenütt találkozni példányaival. A hüllõk közül a fürge
gyík fõleg a magas kórósokban, és a folyót követõ réteken fordul elõ. A
teljes Rába-völgy madárfaunája igen gazdag. Az észlelt fajok száma 200
fölött van, amelybõl 110-nél több a fészkelõ madár. A rétek a térségben
fészkelõ fehér gólya fõ táplálkozó területét jelentik. Ritka kóborló madár a
területen a békázó sas.
Feltûnik a réti sas és a barna kánya is. A
puhafa-ligeterdõk és a keményfa ligeterdõ fragmentumok odvasodó fái odúlakó
madarak gyakoriak, de még több helyütt fészkelõ fajai a rábaközi erdõknek. A
Rábaközben számos emlõsfaj él. A nyest napjainkra igen elszaporodott, jól
tûri az ember közeliségét is, így a települések állandó lakójává vált.
További ismert emlõsfajok a menyét, az erdei cickány, gyakoribb az erdei
egér, a sárganyakú erdei egér, a pirók egér, a vakondok és a keleti sün. A
mogyorós pele, az erdei pele és a mókus is megfigyelhetõ. A nagyvadak közül
túlszaporodott állományokban tenyészik a vaddisznó. A gímszarvas és az õz
magányos példányit, kisebb csoportjait réteken, erdõszéleken, mezõgazdasági
területeken láthatjuk. Az utóbbi idõben igen elszaporodott a róka.
